vidacsalad

Keresztelő

Azt mesélik a családban, hogy végig ordítottam a keresztelésem napját. Mégpedig azért, mert amikor apa a papot keresve elindult a sekrestye felé egy sötét folyosón, akkor ránkugrott két kutya, nagyon hangosan ugattak és én nagyon megijedtem. (Innentől datálják azt is, hogy félek a kutyáktól.)
Elérkezett Gellért keresztelőjének a napja is és nagyon vártam vajon rá milyen hatással lesz a szentség. Ugyanis valamelyik nyári Képmásban olvastam, hogy amelyik gyerek háborítatlanul születik, és nem azzal indul ebben a világban, hogy benyomják a csap alá és gyökérkefével lesikálják róla a magzatvizet, az meg sem nyikkan a keresztelőjén. Kíváncsi voltam vajon Gellért hogyan viselkedik, ugyanis őt nem háborította semmi a születésekor (esetleg az én artikulálatlan hangom), fürdetni is csak három naposan fürdettük meg először.
És igen. Kisfiunk egészen a keresztelés szertartásáig aludt, majd amikor a fejére és a nyakába kapta a vizet, akkor kinyitotta a szemét körbenézett és egy kicsit sem jött zavarba. Ezek után az ölemben ülte végig a misét, nézelődött és a maga nyelvén dícsérte az Istent. De nem sírt.

Képek itt.