Monday, October 15, 2007

A hajnali bánya


Valójában már nincs hajnal. Reggel hét óra lesz. Mindjárt. De a nap még nem kelt ki a Gödöllői-dombság mögül. -2 fok [C] , sűrű köd ül az Alcsevicán és a Duna fölött végig. Mindez jól látszik a Kevély oldalából. Két öregember sétál lefelé, szemben velem az úton. Nem tudják, mit akarhat itt ilyenkor valaki. Talán még félnek is. A rádiót hallgatnám, de ezen a tájon recseg az adás. Egyébként sem tudok rá koncentrálni. Jobban kell figyelnem az utat. Egy kisteherautó megy előttem kerülgetve a murvás út kátyúit. Úgy tűnik nem először jár itt. Egy kiszélesedésben félre áll. Talán megérkezett. Azt hittem, nem egyedül megyek a bányába. Egy nagydarabb, fekete, loncsos kutya jön szembe. Egyre jobb. Kár, hogy a teherautó megállt. miután elhagyom elindul: azt hitte útban van. Pedig én sem megyek gyorsan. Azt végképp nem gondolta, hogy én is oda megyek. Ahová ő. Néhol olyan rossz az út, hogy nagyon lelassítok, ekkor utólérnek, és szégyenkezem: útban vagyok. Belehúzok nem törődve a kátyúkkal. Hol lehet a bánya. Tovább próbálgatjuk egymást a kistherautóval. Én nem állok félre. Budakalászi Kőbánya. Mindjárt odaérünk. Lehet, hogy még nincs is nyitva, sehol senki a környéken. Megálljak itt vagy, nem érdemes, mert ez még csak a bevezető út. Nem szeretnék hosszan sétálgatni az épületekig ezen az ismeretlen helyen. Ilyenkor. A teherautó nem lassít, nem indexel. Ő tudja, hogy még menni kell. Rendben, én sem állok meg: csak természetesen. Áááá, személyautók. Najó, itt megállok. Gyakorlott módon, centizve beállok a legutolsó mőgé egy nagy beton darab mellé. Nagyobb, mint a kocsi. Csak semmi bizonytalanság. A zöld teherautó elmegy mellettem. Gondolom jól megnéznek, de én ügyet sem vetek rájuk. Hiszen itthon vagyok. Még őket is ismerem. A táskámat azért kiveszem a hátsó ülésről. Legalább nem lopják el, és legalább van nálam valami. Átfut az agyamon: biztos kutyákkal őrzik a helyet. Vajon nyitva van már, vagy a teherautóban ülők nyitják? Valószínüleg nyitva. A kutyákat már bezárták a ketrecbe. Megérkeztem. Ez a kőbánya Üröm és Budakalász között. Amilyen szép, és ijesztő a táj, olyan modern az iroda és olyan szépek a díszkövek, szobrok a bejáratnál. Épp jön ki valaki. Megtudom, amiért jöttem: a fagyálló mészkő m2-e 700 Ft. Nekünk 9 t kell. Hogy mivel hozzuk el, azt majd kitalálom. Elég kedvező. A Nap is fel kelt: 7:13.

Thursday, October 11, 2007



Keresztelő

Azt mesélik a családban, hogy végig ordítottam a keresztelésem napját. Mégpedig azért, mert amikor apa a papot keresve elindult a sekrestye felé egy sötét folyosón, akkor ránkugrott két kutya, nagyon hangosan ugattak és én nagyon megijedtem. (Innentől datálják azt is, hogy félek a kutyáktól.)
Elérkezett Gellért keresztelőjének a napja is és nagyon vártam vajon rá milyen hatással lesz a szentség. Ugyanis valamelyik nyári Képmásban olvastam, hogy amelyik gyerek háborítatlanul születik, és nem azzal indul ebben a világban, hogy benyomják a csap alá és gyökérkefével lesikálják róla a magzatvizet, az meg sem nyikkan a keresztelőjén. Kíváncsi voltam vajon Gellért hogyan viselkedik, ugyanis őt nem háborította semmi a születésekor (esetleg az én artikulálatlan hangom), fürdetni is csak három naposan fürdettük meg először.
És igen. Kisfiunk egészen a keresztelés szertartásáig aludt, majd amikor a fejére és a nyakába kapta a vizet, akkor kinyitotta a szemét körbenézett és egy kicsit sem jött zavarba. Ezek után az ölemben ülte végig a misét, nézelődött és a maga nyelvén dícsérte az Istent. De nem sírt.